ALCEST - Écailles De Lune

Biztosan akad az olvasóink között olyan, akinek az Alcest bemutatása nem szükségszerű (pláne akkor, ha a korai munkáit nézzük a csapatnak, gondolok én itt a demókra), de vannak nyilván olyan olvasóink is, akiknek ez a név nem jelent semmit. Nos, engedjétek meg, hogy ünnepélyes keretek között prezentáljam, a Francia „csodát”. Még mindig cseng a fülemben a „Souvenirs d'un Autre Monde” címet viselő nagylemezük zárótétele. Nagyon nehéz definiálni az Alcest, de úgy gondolom, hogy a továbbiakban felesleges is lenne, mivel nem lehet, másrészt meg ez a zene nem arra hivatott, hogy csak úgy besoroljuk valahova. A zenekar tagjai illetve volt tagjai a Peste Noire illetve az Amesoeurs fedélzetén is szerepet játszottak/játszanak, és amit ott nem igazán tudtak megvalósítani, azt itt az Alces-t esetében tökéletesen megmunkálva, finoman kidolgozva, megalkották. No de akkor térjünk rá a lényegre.

A korong hat nótát tartalmaz, ebből lehet már következtetni, hogy milyen hosszúságú dalokról beszélünk. Aki ismeri a francia nyelvet, előnyben részesül, ugyanis szinte minden dal ezen nyelvezeten íródott. A lemezre ami leginkább jellemző az az, hogy nagyon hangulatos, és néhol viharos, szolid dinamikusság jellemzi (bár az első dal végén az a blast beat sorozás kellően ledarált), és az „Abysses” átvezetőnél kellően átcsap sötétbe a hangulat. Ámbár az igazi Alcest hangulatot az ötödik dal tudja visszaadni („Solar Song”). Nos igen, számomra is feltűnt, hogy a lemeznek „két oldala” van. Ez mit is takar? Nos azt takarja, hogy az átvezető előtti három dal a „zúzásról” szól, és a sodró hangulat nyomasztó mivoltára interpretálható a hangulat, de az utolsó két dal szinte világi felfogásban megírt monumentalitása, teljesen elkápráztatja a hallgatót. Tiszta ének, gyönyörű dallam, vonós kíséret („Sur L'Océn Couleur De Fer” esetében).

Valahogy sikerül mindig úgy meghegeszteni a lemezt – illetve lemezeket már – hogy mindig a korong végén álljon fel a szőr az ember bőrén, de még ott is. Nem túlzás. De ha már fentebb szóba került a „Solar Song” akkor itt megjegyezném, hogy a manapság igen jellemző post illetve experimental hatások is felütik a fejüket a dal második felétől. Érdekes megoldás, nagyon tetszik. Az Alcest idei lemeze, elvarázsol, és elröpít oda ahova más nem.
A károgástól elkezdve a csodás tiszta ének és nagyon kellemes és melankolikus dallamokon át, egy másik világba, ahol megszűnik az idő. Lenyűgöző.

Az Alcest, a zenéjével olyan spirituális utazást tud nyújtani a nagyérdemű számára, amit kár lenne elhalasztani. A borító ezt teljesen jól tükrözi, és szerintem az eddigiek közül ez lett a legszebb és legjobb borító. A lemez is úgy szólal meg ahogy annak meg kell, nem találtam benne semmi kivetni valót. Viszont nagyon örültem volna még pár nótának.
Ami viszont egy picit zavar. Vannak néhol témák, amiket még egy kicsit lehetett volna még göngyölíteni. Ha nagyon odafigyelünk és eggyé válunk a zenével, akkor fellelhető, de ez nem egy fatális hiba, szóval a minőségen nem ront!

Aki szereti a különleges csemegéket, a változatos és minőségi, hangulatos zenét, kiváltképpen ajánlom az Alcest idén megjelenő lemezét. Aki pedig nem ismeri, annak csak ajánlani tudom!

SAMPLE:
MySpace link