MYRATH - Desert Call

Nagy örömömre szolgált megismerni a tunéziai Myrath nevezetű zenekart, akiknek sikerült létrehozni egy igazán ínyenc zenei világot. Amikor elkezdtem hallgatni az albumot egyből az az érzésem támadt, hogy „Na végre, mióta várok egy ilyen zenekarra”. Az öröm azért volt ekkora, mert zseniálisan ötvözik az észak-afrikai arab zenei világot ezzel a keményebb progresszív power metállal. A keleti hangszerek sokasága mind gyönyörűen szólal meg a torzított gitárok, vagy épp a dobok lüktetése mellett. Professzionális a zene összetétele, rendkívül igényesen van kitalálva minden téma, azért is mondom ezt, mert ez manapság már nem egy divatos stílus irányzat és rengeteg a tucat heavy/power banda, akik szinte mind ugyanazokat a riffeket használják évtizedek óta. Azonban itt nem érzem azt a sokszor lerágott csont érzést, amit általában ilyen zenekaroknál szoktam. Persze ehhez nagyban hozzá járulnak a csodálatos keleti dallamok, amiket kiválóan bele csempésznek a néha heavy metalos angol szövegű énekekbe. A zenekar minden tagja dicséretre méltó hangszeres, illetve ének tudással rendelkezik. Gitár szólók tekintetében is rendkívül gazdag az album, és igazság szerint nem tudom már tovább dicsérni a zenekar tagjait. Ez tipikusan egy annyira összerakott, tökéletesen kivitelezett zene, amibe nem igazán lehet belekötni.

A zenekart amúgy 2006-ban fedezték fel, amikor is hazájukban Robert Plant és az Adagio elő zenekaraként léptek fel, ekkor lett rájuk figyelmes Kevin Codfert az Adagio szintetizátorosa. A sikeres találkozás után 2007-ben jelent meg az első nagylemezük Hope címmel, majd idén januárban a most szóban forgó Desert Call című album. A Myrath mellesleg magyarul „Örökség”-et jelent.

Néhány számot azért kiemelnék különlegességük tekintetében, méghozzá rögtön a nyitó Forever And A Day című számot, amely afrikai dobok halk játékával kezdődik, majd csatlakozik a kemény gitár és a megannyi arab dallamokat játszó hangszer. Az énekes kezdeti hangleejtése tökéletesen érezteti velünk a sivatagi kultúra népi énekeinek varázsát, majd vált a heavy metálban jól ismert éneklésre. Nagyszerű ez a szám, folyamatosan keverednek a tradicionális arab hangszerek a metál világ hangzásával, s ez az összesség az album egészére igaz lesz. Az ötödik Silent Cries címet viselő tíz perces szerzeményben megbizonyosodhatunk a gitár és a szintetizátor szólók kiválóságáról. Igaz néha a kilencvenes évek dallamait jutatta eszembe az ének dallamok és szólók keveredése, de ebben az esetben ez is csak plusz pontot érdemel. Az ezután következő Memories szinte a folytatása az előzőnek, csak akusztikus verzióban.

A hetedik Ironic Destiny azonban nem feledteti el velünk, hogy azért itt a keményebb témáknak is helye van, éppen ezért a szaggatott riffek sokasága veszi kezdetét. Képzeljük el az Iced Earth keménységét afrikai hangszerekkel megfűszerezve, nagyvonalakban ehhez tudnám hasonlítani a Myrath zenéjét. A kilencedik Empty World is ezt a tendenciát követi, de ebben még több szóló kapott helyet és precíz pontossággal kaptak teret a szaggatott dob témák is. Az utolsó Hard Times című dal, pedig nyolc percben összefoglalja az egész albumot és emelkedett hangulatban hagyja magára a hallgatót. A lassú keleti hangulatú részektől kezdve a durvább torzított témákig minden van benne. Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire nagyszerű dallamok és hangszerek uralják a Desert Call számait. Az album egy óra tizenkét perce alatt, amikor azt éreztem volna, hogy kezd unalmas lenni, akkor mindig meglepett valamilyen különleges zenei megoldás. A hangzásra és az albumborítóra sincs kifogásom, ugyanis mindkettő tökéletesen ki van dolgozva. A Myrath zenéje elüt a hétköznapoktól, s magával ragadja az embert egy más kultúra zenei világába. Jómagam nem vagyok nagy rajongója ennek a stílusnak, de egyszerűen elvarázsolt ez a hangulat. Ajánlom mindenkinek, aki szeret kiszakadni egy kicsit a jól megszokott hétköznapi, vagy épp brutálisan nehéz zenék közül és elmerülne egy távoli kultúra világába.

SAMPLE:
MySpace link