THRUDVANGAR - Durch Blut Und Eis

Már több mint tíz évre nyúlik vissza a német Thrudvangar története. A nevük ismerősnek tűnt és rövidebb keresgélés után rá is jöttem, hogy pár évvel ezelőtt már volt szerencsém a zenekarhoz, de akkor valahogy nem fogtak meg zenéjükkel. Ennek okát az idő múlása már elfeledtette, viszont a most megjelent negyedik korongjuk a „Durch Blut Und Eis” szinte azonnal levett a lábamról. A nagy titok persze nem az újszerűségben keresendő, hisz sok zenekar mozog abban a fajta viking/black metal stílusban, amiben a Thrudvangar is, de a korong minőségére, és az azon szereplő dalok magas színvonala, olyan egységbe forrnak, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.

A zenei világot tekintve, egy olyan muzsikát kell elképzelni, amiben a folkszerű dallamokat maximálisan a gitárok adják elő. Itt semmifajta népi hangszerek bevetésére nem kell gondolni, inkább a harci düh és a fennköltebb hangulat uralkodik a korongon. A magasztos témák elővarázsolásának szerepe a szintetizátorra hárul, ami tökéletesen oldja meg a feladatot. Ott bujkál a dalokba, de főszerepet (kevés kivételtől eltekintve) nem kap, csak épp annyit, hogy az ember érezhetően beleélje magát a „Thrudvangar” világába. A zenei alapot a kemény (ritkán „blackes”) riffek és az énekes erőteljes hangja adja. Ennek szellemében csapnak bele az intró utáni nyitó nótába is, aminek szigorúságát azért oldja a dalban felbukkanó harmónia és a végére kicsit vissza is vesznek a tempóból.

A „Thodhild`s Gunst” aztán már egy szellősebb darab, a folkszerű témák itt nagyobb szerepet kapnak. Kiemelném még az egyik legjobb dalt a váltássokkal teli „Leif- Der Gewalten Gabe”-t, vagy a szintén kiváló dallamokat felvonultató néha kicsit lassabb „Lüge, Verrat und Meineid”-t, de a lendületes „Der Schwerter Klingen”-t is ide lehetne sorolni. Szinte az összes dal kiválóra sikerült, és mindegyikben szerepelnek emlékezetes momentumok.
A Thrudvangar-nak egyáltalán nem a felhőtlen jókedv megteremtése a feladata, inkább a vikingek harcait megidéző nyers erő vagy olykor az ezt megörökítő magasztos hangulat elővarázsolása. Természetesen ezeket nem valamiféle ultragyors zenébe prezentálják még annak ellenére sem, hogy vannak itt-ott gyorsabb kiállások. Inkább a kimért tempó a jellemző, ami hozzáteszem jól is áll a csapatnak.
Mindent összevetve jól kezdődik az év a viking metal fronton. Mostanában biztos nehéz lesz kivennem a lejátszómból a korongot. Már csak az kéne, hogy minél többen megismerjék ezt a német hordát. Én mindenkit arra bíztatok ruházzon be erre a korongra, és irány a tenger végtelen csatamezője.