ASHENT - Deconstructive

Olaszországból rengeteg metal muzsika érkezik. Szinte mindegyik stílus képviselteti magát az országban és sok a feltörekvő banda is. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni a progresszív zenekarok térhódításáról, melyekre szintén jellemző az igényesség és a stílus szeretete. Ilyen a most második korongjával jelentkező 2002-ben alakult Ashent is. A Deconstructive címmel megjelent tizenkét dalos kiadvány, igaz újat nem hoz a stílusban, hisz az alapbanda Dream Theater szelleme végig ott lebeg a korong 50 percében. Viszont olyan alázattal játsszák ezt a fajta zenét, hogy nem lehet őket nem szeretni.

Steve Braun személyében, pedig az énekes poszton egy kiváló dalnokuk is akad, kinek magasabb fekvésű, már szinte színpadias hangja nagyban hozzájárul a lemez egészéhez. Ami pedig a hangszeres játékot illeti, az is fület gyönyörködtető. Nincsenek itt hosszan elnyújtott témák, hanem rövid ám annál több ötletet felvonultató dalokban gondolkodnak. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mikor mi történik. Néhol megtekert gitárszólók, progresszív riffek, kellemes billentyűszőnyeg szólókkal fűszerezve, mindez precíz alapokra helyezve a dobos Davide Buso és a basszusgitáros Gianpaolo Falanga kettősének köszönhetően. Nem csak progresszív elemekben gondolkodnak, néhol durvább thrash-be hajló riffek is felütik a fejüket. Ellenben nem egy egyszerű hallgatnivaló a „Deconstructive”. Mivel elég sok minden történik, néha nehéz kapaszkodót találni. Így sajnos egy-két hallgatás után a dalok csak úgy elmennek az ember mellett. Nem mindig tűnik egységesnek az összkép, néha mintha túl művészi akarna lenni, ami a befogathatóság kárára megy. Mindenképp időt kell hagyni az anyagnak. Ezeket a témákat nem lehet háttérzeneként hallgatni, csakis teljes odafigyeléssel. Ha így tesz az ember, akkor viszont kellemes perceket tud szerezni magának. Igazán kiemelni nótákat nem tudok, mert mindegyik egységesen igényes. A tisztesség kedvéért azért „Imperfect”, „Ephemera”, „Starlinked Innerness” hármasa mindenképp a kedvenceim közé tartozik.

Nem érdemes tovább ragoznom a dolgot. Aki szereti a prog. muzsikát mindenképp füleljen bele az olaszok korongjába. Igaz nem tökéletes és még egy kis plusz mindenképp kéne ahhoz, hogy maradéktalanul elégedett legyek. A kivitelezés, minőség, igényesség és a fantasztikus zenei tudás miatt viszont képtelen vagyok ennél kevesebb pontot adni.

------------------------

ENGLISH VERSION:

There’s a lot of music coming from Italy. Almost every genre is represented in the country and there are also a lot of newcomer bands. But we cannot go unnoticed by the increasing popularity of progressive bands that are also demanding and like the genre. Such band is Ashent, formed in 2002, with their second album. True, this twelve-tracker titled Deconstructive doesn’t bring anything new to the genre since the influence of basic band Dream Theater is always present in the 50 minutes of the record. But they’re playing this music with such humbleness that simply we cannot dislike them.

And, in the form of Steve Braun, they have an excellent vocalist whose higher-pitched, almost theatrical voice also contributes to the whole album. As for the instrumental play, that’s also fascinating. There aren’t here long themes but short tracks with a lot of ideas. One can just wonder what things are happening. Here and there we get complex guitar solos, progressive riffs, pleasant synth carpet spiced with solos, all these built on precise base thanks to the duo of drummer Davide Buso and bassist Gianpaolo Falanga. But they aren’t only thinking in progressive elements, sometimes even rawer, thrashy riffs also appear. But Deconstructive is not a simple stuff to listen to. Since there so many things happening sometimes is hard to grab that. So, unfortunately, after one or two listens the tracks just come and go. The whole picture doesn’t seem to be uniform all the time, as if it tried to be a bit more artistic that ruins the understanding. So the material needs time. These themes cannot be listened to as background music, it needs careful listening. If you do so, you can have pleasant moments. I cannot really pick out songs, since all of them are uniformly quality. But, for the sake of righteousness, my three favourites are Imperfect, Ephemera and Starlinked Innerness.

I cannot analyze it any further. Those into prog. music should check this record of the Italian out. Okay, it’s not perfect and it needs some plus so that I’d be absolutely satisfied. Due to the workmanship, quality, and the fantastic musical skills I cannot give a worse rate.

SAMPLE:
MySpace link