DARKTRANCE - Ghosts In The Shells

Az utóbbi időben nem egy Ukrajnából származó metal formációt fedeztem fel magamnak. A legújabb a sorban a Darktrance névre hallgató, egyszemélyes zenei projekt, mely saját megfogalmazása szerint dark metal-t játszik, black és experimental elemekkel. A zenekart egy Dmitry Gubsky nevű fiatalember hozta létre, 2007 elején. Mégpedig abból a célból, hogy rávilágítson, mennyire rothadt és szétesett lett mára az emberi faj. Lássuk, mennyire sikerült ábrázolnia ezt a hangulatot.

Ghosts In The Shells – a cím kísértetiesen emlékeztet az s- betűk híján teljesen azonos című japán anime filmre, mely nálunk is kiadásra került DVD-n. Lehet, hogy emberünket ez a film inspirálta, a lemezborítót illetően legalábbis majdnem, hiszen egy romjaiba dőlt várost láthatunk. Akárcsak az animében látható város, mely romjaiba ugyan nem dőlt még, de a legjobb úton haladott a romlás felé. De más párhuzamot is felfedezni véltem eme két alkotás között, leginkább a hangulatot és a mondanivalót illetően. Akár ez a téma ihlette, akár nem, el kell ismerni, hogy kivételes lemezzel van dolgunk. Az ének majdnem tipikus károgás, ám annál kissé borultabb, nem annyira sablonos. A borult, beteges hangulat az egész lemezt uralja 9 nótán keresztül. Nem szívesen emelnék ki nótákat, de ha meg kellene tennem, akkor külön említést érdemelne a Between Two Worlds (lásd azonos című Abbath-I projekt lemezcím) melyben sejtelmes hangok, zörejek hallhatóak, illetve maga a címadó nóta, mely véleményem szerint az album leghangulatosabb és egyben legborultabb száma. A számcímek, mint például a Black Sun, Humans’ Devilry, Prison Inside Us stb., önmagukért beszélnek: Dmitry véleményét tükrözik elkorcsosult modern világunkról, ahonnan az emberiség számára már nincs kiút. A hangzással, hangszereléssel sincs gond, a minőség jó és élvezhető, a hangszerek korrektül szólnak.

Az összes hangszer és felvétel, valamint szöveg Dmitry munkája, minden tiszteletem az övé hiszen nem volt egyszerű dolga. Úgy gondolom, ígéretes jövő áll előtte, a borult hangulatokat, elgondolkodtató témákat kedvelőknek mindenképp ajánlom a lemezt, de csakis megfelelő hangulatban!

--------------------------

ENGLISH VERSION:

Lately I’ve discovered a couple of bands from Ukraine, the next one in the row is the one-man project Darktrance, which describes itself as dark metal with black and experimental elements. The band was formed by Dmitry Gubsky in the beginning of 2007, to express how rotten and lost the human race has became by now. Let’s see how much he succeed in that.

Ghosts In The Shells – the title, without the „s” letters, really reminds me of a Japanese anime movie with exactly the same title, which also got released in Hungary on DVD. Perhaps this movie inspired him or then maybe not, well at least for the album cover because we can see a destroyed city just like a city in the anime which was not yet destroyed but already on its way to that. But I can see other paralells between these two creations, mostly related to the atmosphere and the lyrics. Whether he was inspired by these themes or not, we must say that it’s a unique album no matter what. The vocals is an almost-standard screaming but sicker than that still, so not too cliché. This sick atmosphere rules the whole album, through all the 9 songs and personally I wouldn’t pick single songs, but if I had to, then I’d pick Between Two Worlds (see Abbath’s I-project with similar album title) where you can hear strange voices and noises, and the title song itself which is in my opinion, the sickest song of the album. Song titles such as Black Sun, Humans’ Devilry, Prison Inside Us etc., speak for themselves: they tell Dmitry’s opinion about our modern, sick world, from where’s no escape for the human race. There’s no problem with the sound and all, the quality is enjoyable and all the instruments sound correct.

All instruments, recordings and lyrics are the work of Dmitry, he has all my respect as he’s definietly not had an easy job with that. I think there’s a good future for the band in sight, I can realy recommend the album to those who enjoy such an atmosphere and themes that makes them think, but only when they’re in the perfect mood!