MOURNFUL GUST - The Frankness Eve

Az elég beszédes nevű zenekar hazája a szomszédos Ukrajna, az általuk bejárt zenei út pedig nem kimondottan a mai legdivatosabb, nem mintha ez bármit is számítana. Annyit mindenesetre igen, hogy dícséretes dolog, ha egy zenekar nem az éppen legmenőbb trend újabb „jeleskedője”, hanem azt játsszák, amihez a szívük húzza őket. Jelen esetben ez melankolikus felhangokkal megáldott Doom Metal, amit az extrémebb elemek felbukkanása miatt Doom/Deathként is aposztrofálhatunk. Nem a szuicid irányvonalról van szó (ezt a manapság nagy népszerűségnek örvendő Funeral Doom/Black vonal miatt mondom), bár néhol a hangvétel kissé gyászos (ez pozitívum!), hanem mondjuk nagyjából a régi (első két-három album) MY DYING BRIDE által is bejárt ösvényről. A hangulat talán némileg „könnyedebb”, ha nem is vidám.

A nyitó ”A Pain to Remember” mind címében, mind zenei megoldásaiban erőteljes hasonlatosságot mutat az angolok zenéjével, ám később a túlzott hasonlóság tovatűnik, hogy néhol ismét felbukkanjon, nem túl jelentős mértékben. Vokál tekintetében a dallamos ének van túlsúlyban, itt-ott alkalmaznak csak hörgést, ahol a zene/szöveg megkívánja. Nem kezdő zenekarról van szó egyébként, első albumuk még 2000-ben jött ki, amihez nem volt szerencsém.

Profizmusuk vitathatatlan, jól megírt dalokkal rukkoltak elő, és ami további pozitívum, nem fullad unalomba a lemez, mindig megtalálják a módját, hogy a relatíve nem túl változatos alapstílusba figyelemfelkeltő dolgokat csempésszenek. Szerintem kimondottan jó dolog, ha most, 2008-ban is találkozhatunk olyan minőségi lemezekkel, amik mondjuk olyanok, mintha mondjuk 10 évvel ezelőtt készültek volna (értem ez alatt, hogy semmi „modern”, mai behatás nem érte a bandát), mégis megállják a lábukat. Azt hiszem, ezt nevezzük minőségnek.

--------------------

ENGLISH VERSION:

The homeland of this band with a quite teling name is our neighbour, Ukraine, and the musical path they are walking is not specifically the most fashionable one, not that it’d count that much. Nevertheless, it’s a good thing when a band is not the next one of the newest trend but plays what they’re attracted to by their hearts. In this case, it’s Doom Metal with melancholic overtunes which can be named as Doom/Death due to the appearance of more extreme elements. It’s not the suicidal line (I’m saying this due to the high popularity of Funeral Doom/Black style), but, by and large, the path MY DYING BRIDE also walked with their first 2-3 albums.

The opening „A Pain to Remember” shows quite much resemblance to the Englishmen, both with its title and music. Later on, however, this thing vanishes into thin air to reappear here and there again but not in a significant way. Concerning vocals, they use more clean vocals, they use grunts only here and there where the lyrics/music reqiure that. By the way, they are not beginners, their first album came out in 2000 which I haven’t heard, unfortunately.

Their professionalism is unquestionable, their songs are good, and, what’s also good, the album does not turn into a bore. They always find how to incorporate interesting elements into the, in itself, not that varied style. I guess it’s really good that we can meet quality releases, even in 2008, that sound as if they had been recorded 10 yeras ago (meaning that there’s no „modern” influence here), and stand on their own feet. Guess that we can name this quality.

SAMPLE:
MySpace link
YouTube link